Semmiképp sem akarom hímsovinisztának, főleg nem darwinistának akarom feltűntetni magam, de néhány mondat idekívánkozik. Hozzátéve, hogy azért ez sokkal bonyolultabb, mintsem hogy itt megfejthetnénk. Főleg ha hozzátesszük, hogy a vonzás-taszítás kémia egyénre válogatja.

Ez a fránya Természet – szimbolikusan értve – sok mindent kőbe vésett. Már a figyelemre vonatkozólag úgy „programozta” a géneket, hogy a férfi egy dologra figyeljen (női szemmel szétszórtnak tűnik az, aki egy dologra koncentrál) és abban érjen el kiemelkedő eredményeket, míg a nő általában több mindenre osztja szét az ekként jóval felületesebb figyelmét. Semmiképp sem akarok a Természet fogadatlan prókátora lenni, de (tetszik vagy nem tetszik) míg a férfiban a vadászösztönt jelöli meg a legalapvetőbbnek, addig a nőknek a sok mindenre figyelő, utód körüli nevelés fontosságát, elsőrendűségét. Ha például a férfiaknak kéne szülni, már rég kihalt volna az emberiség. Egyrészt mert, személyes tapasztalat, nehezebben bírjuk a fárjdalmat, másrészt pedig jól el tudunk szöszölni a műszaki és az egyéb intellektuális fityfenékkel.

A férfi valóban nem az erősebb nem. Elég, ha csak a baráti körömet megnézem, ahol több férfi akad, aki szingli, mint nő. Senki sem mondta, hogy a nők nem emberek, csak figyelembe kéne venni, hogy vannak bizonyos elvárásaink (nekünk férfiaknak), amikben van ugyan némi, enyhe túlzás és cezarománia, de szeretjük ha egy nő nő, hagyja ha mi hódítunk, biztató jeleket kapunk, hogy érdemes, és nemcsak azt látjuk vagy azt vonjuk meg végeredményképpen, hogy „úgyis a nő dönt”, mi meg csak rábólintunk, hogy „ja, ha úgy van, akkor rendben, nekem okés, tart, amíg tart”. Ez ugyanis senkinek nem jó. Ez kész helyzet elé állítás, amiben a férfi általában azt mondja, hogy: legyen, majd kialakulnak a dolgok. Pedig mindeki hosszú távú párkapcsolatot szeretne, legyen az bármennyire is macsó vagy ultrafeminista.

Szerintem egyezzünk ki abban, hogy kihajítom a kukába a fentebb, illetve lentebb írtakat. Mindenki megkapja a rulett asztalhoz a kezdőösszeget és a maga affinitása mentén kezdjen el játszani, adja meg a téteket. A többi majd a maga gravitációja folytán kialakul.

Ha megengeded, akkor ezt én még továbbspilázom, kedves Dénes.

"Az emancipáció teljes és következetes végigvitele azt jelenti, hogy nincsenek a régi kedvezmények, se a „gyengébb nem”, se a nehéz napok figyelembe vétele, se ajtóban előre engedés, se semmi olyasmi, ami apró figyelmességért minden nő annyira odavan. Esélyegyenlőség van."

Hol olvastad te az emancipáció ilyen definícióját?
Az emancipáció nem azt jelenti, hogy megszűntek a hagyományos férfi-női szerepek, hanem azt, hogy a nők is vállalhatnak munkát (elvileg annyi pénzért mint a férfiak) és hogy jogaik megegyeznek a férfiakéval, pl. ők is szabadon válszthatnak, és választhatók (politikai értelemben.) Főleg ezt jelenti. Ez nem volt mindig így.

Ha péniszirigységet mondasz, akkor én meg azt mondom, hogy az ajtóban előre nem engedés kicsinyes bosszú a férfiak részéről az emancipációért.

Pusztán az emancipáció nem jelenti azt, hogy a nők ne igényelnék a férfi segítségét (ajtóban előreengedés, nehéz tárgyak cipelése és a többi) kedvességét, mint ahogy azt sem jelenti, hogy a férfi ne igényelné a nők segítségét és kedvességét (úgymint vacsora, vasalt ing, szexuális fogadókészség, sőt kezdeményezés.)

A nők az emancipáció előtt is vadásztak pasira, férjre, ha meg ez már volt nekik, akkor szeretőre, csak erről nem csináltak ebből a témából némiképp unalmas filmet. (De írtak kevéssé unalmas, tabudöntögető regényeket.) Ennyi a különbség.

Mégis ki osztotta le ezeket a szerepeket?? Nem hiszem, hogy a Természet. Vagy létezik egy könyv erről a szerepleosztásról????? Persze értem én, a nő főzzön a konyhában, nyomjon ki magából pár gyereket (mert hát az olyan jó és fájdalommentes) cselédként szolgálja ki a családját, ja és még mellette legyen szép, csinos és sovány.. A férfi szerepe pedig....mi??? Tévé előtt ülés??? Zabálás??? Gyerek szidása ezerrel??? TISZTELET A KIVÉTELNEK. A nők nem emberek??? Nem érezhetnek? Nem élvezhetik a szexet??? A nők nem érthetnek ahhoz, amihez a férfiak?? És ez megfordítva? EMBEREK lennénk elsősorban.
Egyébként csakis annyi a probléma, hogy ha egy nő, függetlenül, szabadon végre ÉLVEZNI szeretné a szexet, akkor egy óriási nagy k**vának állítják be, ezzel szemben a férfit szinte istenítik ha minél több strigulát tud húzni. Ez az a bizonyos TERMÉSZET általi szereposztás??? Ezt nem a Természet akarta így. Valóban különbözünk. Nők és férfiak nem lehetnek egyformák, viszont téved az, aki azt gondolja a férfi az "erősebb" nem;)

A nehéz napokról meg annyit, hogyha a férfiaknak kellene havonta vérezni, örökre megállna az élet a bolygón, mert bele akarnának halni a fájdalomba.:)))))) Az ajtót meg köszönöm ki tudom nyitni, persze ha egy férfiban van annyi, hogy ,KEDVES akar lenni, akkor megköszönöm, hogy előreenged...a nők irányítanak, csak ezt tudom, fáj belátni, így marad a farokmutogatás no "freudi" értelemben.

Sajnos vagy nem sajnos, de a férfitársam mellé kell állnom, ahogy szerintem nagyon azon dől el a film (amit még nem láttam) és a sorozat (amit viszont igen) megítélése is, hogy 1-essel vagy 2-essel kezdődik a személyi számunk. A négy ragadozó küllemű szexista nőtől a férfiak előbb megijednek, majd kis gondolkodás után gonosz vigyorra húzódik a szájuk, hogy a negyedik iksz környékén járó hölgyek egyenesen belesétáltak Freud doktor karmai közé. Ödipusz-komplexus, avagy péniszirigység – így nevezte a kokainista bécsi pszichoanalitikus azt a tünetegyüttest, ami Sarah Jessica Parkerékat jellemzi.

Két dologgal azonban nem számolnak.

1. Az emancipáció teljes és következetes végigvitele azt jelenti, hogy nincsenek a régi kedvezmények, se a „gyengébb nem”, se a nehéz napok figyelembe vétele, se ajtóban előre engedés, se semmi olyasmi, ami apró figyelmességért minden nő annyira odavan. Esélyegyenlőség van. Az előre engedés például a férfi részéről továbbra is azt a fellengzősnek látszó szemléletet jelentené, hogy menjél csak, engedlek, ennyi előnyt adok, úgyis könnyűszerrel beérlek, legyőzlek, mint az eddigi sok ezer évben mindig.

2. Ahogy édesapám szokta mondani: a Természetet nem lehet becsapni. A génjeinkbe programozottan és a nemi identitásunkat tekintve nagyjából le vannak osztva a szerepek. A Szex és New Yorkban pedig nekimennek a szexualitásnak, azon belül is a legeklatánsabb részének, az egyéjszakás kalandok megítélésnek, hogy az a nő részéről is mehet annyi strigulahúzogatásszámba, annyira skalpgyűjtésre a dicsőségfalra, mint a férfiaknál és nem veszi rossz néven, sőt kifejezetten úgy áll hozzá a szexhez, hogy az adott lendületből egy kellemes éjszaka lesz és nem több. Vagyis le akarják rombolni azt a képet, hogy a nő minden feléjük közeledőben a potenciális holtomiglan-holtodiglan párját látja, meg sem állva a közös háztartásig, egy csomagban a két gyerekkel.

És ezt még lehetne tovább spilázni.