A kérdés számomra úgy hangzott, hogy a Kaukázus élőben is igazolja-e, hogy az ország egyik legjobb zenekara. Igazolta. A többi rajtunk múlik. Koncertbeszámoló és képgaléria.

Este 9-re van kiírva a koncert, ami elég késői időpontnak tűnik ahhoz, hogy a kötelező csúszás ne legyen olyan hosszú, ám amikor a fent jelzett időben beállítunk a szombathelyi Savaria Mozi előcsarnokába, ott néhány tucat embernél nincs több. A Cinema Caféban Irédy kollega még javában interjúvolja Kardos Horváth Jánost, a Kaukázus zenekar énekesét (az interjú az Alon.hu-n lolvasható), így keresünk egy üres asztalt, és várakozunk néhány pohár vörösbor társaságában.

Először úgy tűnik, hogy belterjes lesz a buli, de csak nem akar fogyni az ajtó előtti sor, olyannyira, hogy mikor a Kaukázus tíz óra előtt a húrokba csap, 200-300 ember lehet a színpad előtt. Nem telt ház, de – egyelőre? – mégiscsak rétegdologról van szó, így ez a szám mindenképpen örvendetesnek, sok kulturális programszervező hálát adna az úrnak, ha sikerülne ennyi embert összevadásznia egy január végi estén.

Láthatóan a Kaukázust is feldobja, hogy ilyen szépen kerekedik az este, lendületből, dinamikusan, lázas szemekkel nyomják a dalokat egymás után, melyekre a legelső gitáriffel kezdődően rámozdul a közönség. Ez utóbbiak zöme tizenévesekből vagy húszon nem sokkal túlikból áll össze, ami rendben is van, viszont szinte teljes egészéből hiányoznak azok a középkorúak, akik szép számmal megjelennek – hogy nagyjából stílusnál maradjunk – mondjuk a Kispál és a Borzon, a Quimbyn vagy a Pál Utcai Fiúkon.

Nem jól van ez így. Bécsben jó tíz évvel magasabb az értelmesebb koncertekre járók átlagéletkora, egyáltalán nem ritka, hogy ötvenes zenerajongó párok elugranak megnézni, hogy mi az igazság mondjuk egy, a sajtó által hájpolt fiatal amerikai zenekar körül. Ez nálunk szinte elképzelhetetlen. Magyarországon az emberek bizonyos életkor után hajlamosak elhagyni magukat szellemileg, amit magukra szedtek addig, azzal elvannak szépen, ha Kispált hallgattak korábban akkor a Kispállal, ha Kozsót, akkor azzal.

Pedig érdemes megemelni a korral terebélyesedő feneket, a Kaukázusért például egészen biztos. Volt olyan szerencsém, hogy néhány ével ezelőtt először a Győr című számukba futottam bele a honlapjukon, amiről röpke fél perc alatt megállítottam, hogy zseniális, férfi aligha írhat ennél jobb szerelmes dalt. Ezek után lázas gyorsasággal letöltöttem az összes lemezüket a honlapjukról, mert azok bizony ingyen és bérmentve ott vannak bárkinek. Koncertjükről azonban mindig lecsúsztam, amikor errefelé jártak (felléptek már Szombathelyen és Sárváron is), akkor én nem voltam itthon, így tényleg kíváncsi voltam, hogy élőben milyenek.

Mások, mint lemezen, de színpadon is jók. A stúdiófelvételek apró finomságaival nem bíbelődnek élőben, a dalok egészen másként szólnak, olykor csak a szövegből lehet ráismerni a lemezes verzióra, de összességében él a dolog, annak ellenére, hogy – köszönhetően a Savaria Mozi akusztikájának, az erősítésnek vagy nem tudom minek, de – a hangzás meglehetősen tré. Ez azért zavaró egy szövegcentrikus zenekarnál.

A közönséget láthatóan ez nem különösen zavarja, egyrészt mert sokan eleve kívülről fújják a dalokat, mások meg úgyis csak a buli kedvéért jöttek. Hogy pontosan milyen zenéről van szó, annak eldöntésére a legegyszerűbb, ha felmegyünk a honlapra és letöltünk egy rakás számot, ha valaki lusta, annak ideteszünk egy jellemző videót. Mellesleg ez a dal (Lángos, tejföl) is elhangzott szombat este a moziban: 

Az különösen a lemezeken jön ki, hogy a Kaukázus mennyire invenciózus és fülbemászó, de a kötőanyagot Kardos szövegei adják, melyek sajátságos keverékei a költészetnek és a aktuális társadalmi mondanivalónak. A Kaukázus tehát politizál, de nem lehet elhelyezni őket a hagyományos baloldali-jobboldali tengelyen, hogy miért, arra remélhetően választ kapunk a készülő interjúban.

A zenekar varázsa nemcsak a zenében és a szövegekben, hanem egész attitűdjében rejlik. Hitelesek. Hiteles az öt ember a színpadon, ahogy és amit mondanak, hitelesek a beszólások, ahogy Kardos Horváth János koncert közben elküldi melegebb éghajlatra a pénzeseket, akik lakóparkot építenek a korábbi közösségi tereken, ahogy egy számba beépítik a Kispál és a Borz, a Emil Rulez és a Vad Fruttik sorait, ahogy koncert után ott álldogálnak a büfénél, és hitelesek a blogbejegyzések a honlapon.

A nagy kérdés persze az, hogy mi lesz a zenekar jövőbeli sorsa, bedarálja-e őket a magyar zenei rögvalóság vagy sikerül a surranópályán beérni, beérkezni valahova. Rajtunk is múlik.