Egy élhetőbb világban elég ráfirkantani fekete filccel egy lapra, hogy DJ Palotai itt, ekkor és ennyiért, majd megjelenik alsó hangon 150 ember. Ha meg még odaírjuk, hogy Akkezdet Phiai, Cadik, Realistic Crew, akkor nem kéreti magát a közönség meg nem paráztatja a szervezőket, hogy a második nap is bukó lesz, hanem időben betoppan. Hogy aztán érdekes témákat boncolgató irodalmi beszélgetésbe és komisz humorú rövidfilmek pergésébe is beleszaladjon.

Este kilenc előtt valamivel érkezem. Lassan fogyón hosszú sort, nagy tumultust jósolnék és a naptári tavasz beköszöntét üdvözlő mosolyokat. (Meg félpercenként összekoccanó poharakat, hogy a két és fél éves átfutási időt követően végre lemondott a miniszterelnök.) Ehelyett a ruhatárban megkapom a kettes sorszámot és a fülest, hogy a tegnapi napi koncertekre mindössze egy középiskolai osztálynyian voltak kíváncsiak. Pedig az első száz látogatónak grátisz jöhetett be.

Az önfejűn indázó szöveg

Bent a kávézóban Kukorelly Endre íróval és költővel beszélget Rákli Veronika. Úgy fél órát még elcsípek az oldott, könnyed hangulatú és nem utolsó sorban érdekes társalgásból. Meglehetősen szórakoztató a témák szerinti leosztás. Az író részéről bőven kifejtett, sztorizós válaszok érkeznek a benne élő valamennyi ember által legitimált kommunizmusról és a XIX. században szemérmesen kezelt szexualitásról. Aztán a tanárnő felolvas egy sok zárójellel tarkított szövegből az előbbi illusztrálására, ahogy a szóhasználatában is pőre testiség filozofikus megközelítésére is hallunk példát az idei Könyvhétre megjelenő casanovai ihletésű új regényéből.

Ha nem volna számítógép, rögtön abbahagyná az írást, mondja Kukorelly. Ez azonban egyáltalán nem jelent szigorú megtervezettséget. Sőt. Mielőtt leülne a billentyűzet mellé, igyekszik kiüríteni magát, hogy aztán az általa írt szöveg olvastán újra és újra meglepődjön, hogy hova vitte el az önfejűn indázó szöveg. Különben szemérmesnek mondja magát, aki örül, hogy most nem neki kell fennhangon a baszásról felolvasnia. Ajánlott olvasmányul az úgy húszas létszámú hallgatóságnak Tolsztoj Anna Karenináját, De Sade márki, Szijj Ferenc, Borbély Szilárd és Kemény István műveit hívja fel a figyelmet.

Mert a hip-hop is hungarikum

Újra az aulában állok. A világ menetében láthatólag semmi rendhagyó változás nem állt be. Annyi csak, hogy a terem két végébe kitett gyöngyvásznakon rövidfilmek futnak, „amelyek zenéjét a három fellépő együttes egyike szerezte. Császi Ádám: 1 hét című anyaga Akkezdet Phiai muzsikájára épül, a Szecsanov Martin: Lopott Ritmusa alatt a Membran szól, Banner Szűcs Lóránt: Bat Time Stories-ját, és Lakos Nóra: Hanna című alkotását a Realistic Crew ihlette meg.” Az a közös a négy munkában, hogy mindannyian osztoznak abban a szemléletmódban, hogy a magyar viszonyokat csak abszurdnak, szürreálisnak lehet ábrázolni.

A szórakoztató, ötletes, a humorral sem fukarkodó filmecskék passzolnak a fellépők sötét tónusú, urbánus zenéihez. Világbajnok például, ahogy a Lopott Ritmusban odamegy a csávó a nálunk fellépő Redmanhez és hevenyészett angol nyelvtudással megkérdezni az értetlenkedő rappertől, hogy tudta-e, hogy a hip-hopot magyarok találták ki. Csak épp nem ártott volna a vetítés állandósult alapzaját annyira megregulázni, hogy az a 10-15 ember, aki kíváncsi volt a kisfilmekre, legalább az élvezhette volna.

Cadik

Szinte észrevétlenül kezdődik el Cadik live actje a színpadon. Legalábbis számomra, aki a terem másik végében veszejtem bele a tekintetem a Kiégő Izzók képbűvészkedésébe – ami alatt szikár, meglehetősen minimalista zenék szólnak. Csak a beérkező kollegától tudom meg, hogy a baloldali hangfal takarásában játszik az egykor az Anima Sound Systemet DJ minőségben erősítő Palika. Ezúttal nem lemezlovász a titulusa, hanem a Membran tagságiját villantva meg, áll be laptopológusnak. Már csak táncos kedvű vagy egyáltalán bármilyen közönség kellene. Cadik nem is játszik túl sokat, talán egy fél órát.

Realistic Crew

A Realistic Crew alatt már kezdenek befelé szállingózni az emberek. Ez azonban megint nem az a zene, amire a tavasztól frissiben megbolygatott hormonok hatására a szerelmespárok csókolózni szoktak a Fő téren. Kihalt gyárépületek, metrózúgás, pislákoló neonfények, önmagába tekeredő, lefojtott gépi zajok, sokezres forgatag valamely metropolisz utcáin, terein, elidegenedés stb. Hogy csak néhány asszociációt keltsünk. Legalábbis ami az első lemezüket (Overcome, 2007) illeti. Mechanikus trip-hop vagy absztrakt hip-hop – így az elnagyolt stílusskatulya. Náluk csak a fényképezőgépem mozgástere szűkösebb. Vissza is rakom a tásákámba. A zenészek ugyanis végig sötétben tevékenykedő félvilági lények. Csak a mögéjük hátteret vetítő Pater Sparrow & Ab Szurdi vizuál körvonalazza őket.

A két alapfigura, Vranik Krisztián és Kalotás Csaba nem egyedül nyomja. Hangszerészként közreműködik Kárpáti Dódi, a Quimby trombitása, Hegyi Dávid zongorán Frenk mögül, Markos Albert csellón. A vokált pedig Berger Dalma, az Esclin Syndo éléről, a dumákat pedig MC Zeek vállalja magára. És mivel buliban vagyunk meg a még idén várható új lemez is jobban kötődik a dalformához, ha a komor árnyalatok maradnak is, a táncosabb ritmusok néha már pörgős drum & bass-be csapnak át.

Akkezdet Phiai

Újonc Peti feljön a színpadra és bejelenti, hogy a másik rímkreátorral, Saiiddal és Menzkie VJ-vel hamarosan csatlakozik a Realistic Crew zenészeihez. Úgy is lesz. Az egy négyzetméterre jutó emberek száma is szépen megsokszorozódik. Akkezdet Phiai szinte csak új dalokkal beszélik tele a mikrofonok fejét a „coming soon” állapotban lévő, még idén kézbe vehető második, dupla albumukról. Sehol az emblematikus Akkezdet, a Lének a régi, refrén nélküli, a fentebb említett rövidfilmbeli verzióját tolják, a 2 fél és a Tartsdmegatávot viszont ától cettig lefut. A többi ellenben már nem a 2004-es korongról származik, ami tavaly a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című nívós kötetbe is bekerült.

Első hallásra a srácok szövegei egyszerűsödtek. Kevésbé dominálnak a nyelvi játékok, a rímek rímekre pakolt hálója most könnyebben kibogozható. Mi több, csaknem első rákagylózásra úgymond áthallhatóak. A mondanivalóra került a hangsúly. Hogy a zenei alapokat tekintve mi várható, az többesélyesnek tűnik. Ugyanis a koncertjük második felében például Cadik csiholja alájuk a ritmusképleteket. A népes utánzói hadak ugyan a nyomukban vannak, de aligha érhetik be őket. Furdalja már az oldalam a kíváncsiság. Néhány további részlet kiderül hamarosan a velük a fellépés után készített interjúban.

DJ Palotai

Míg az iroda legbelsőbb szobájában faggatom Akkezdet Phiait, addig DJ Palotai drum and bass paripákon lovagoltat közismert dalok. A képi körítést Bogy0 pedig szolgáltatja. Kifelé tartva épp a Van Halen 25 éves Jump-ja kap durvítós alapokat. A pultnál meg már a tavalyi év legnagyobb slágere, az MGMT-től a Time To Pretend kopogtatja a vállam. Villanykapcsolásig tart a energiavámpirolás.