Hogy szép-e a nő vagy sem, mindegy, csak neked tetsszen – tartja a mondás. És milyen igaz. Nem kell ahhoz feltétlen a végzet asszonyának lenni, hogy a harisnya feketén feszüljön, hogy a megcsalásunk elképzelése minduntalan az agyba tóduljon, hogy anyás helyett anyagias szemléletet feltételezzünk a kiszemeltünkről stb. Ilyen dalok következnek. Főképp a gyengébbnek mondott nem cechére gonoszkodunk.

1. Nyers – A gyengébb nem szívat (1999, Mi, rendes emberek)

A Fényre csúnyuló lányok rákenrolsztáros nagyképernyője ekkor még egyel odébb van, itt leginkább Czutor Zoltán van oda, érzi cudarnak a nője szavait, hogy „akár el is tűnhetsz, az új áldozat van itt”. Hanem akinek a szerelemben nincs szerecsenje, az a babérliget munkása. A Nyers nemcsak hogy a hazai viszonylat Red Hot Chili Pepperse (lúzer kiadásban), gittyónyüstivel megküldött funky power, de a hallás alapján nemritkán kibogozhatatlanul fifikás szövegeik nagyonmód teccikesek (bocs!). „Letaglózva álltunk ott én, s az ájulás. Már utál, a testéből mára áru vált. Álruhában árult el engem és magát. Égetett szeszéllyel, én meg égek akár a ház.” Na ugye, hogy na ugye?

2. Quimby – Sehol se talállak (2005, Kilégzés)

A zenét és a szöveget is jegyző Kiss Tibor megtalálta magán a slágeres vénát. Mert hiába üvöltjük vele bódult hangon, hogy „Csendben élvezz bele a fürdőkádba”, vagy nyilvánuljuk a kérdést költőien, hogy „Hol van az a vég, aminek eleje sincs még?”, vagy vágyjuk a korlátaink áthágását, hogy „Táncol az idő körbe-körbe” – az „Autó egy szerpentinen” mellett az édesanyánk mégis ebben találna a legkevesebb kivetnivalót. Persze a nyelt csíkokat és az éhes pupillákat még csak-csak megmagyarázhatnánk, a telefonvégre kapott hallucinációt már egy fokkal nehezebb volna a Bem apónak Petőfire és a verseire tett előnyös hatásával párhuzamba állítani.

3. NeFoGAzZ! – Annyi mindent kaptam tőled… (2004, a nagylemez)

Elbocsátó, szép üzenet 2004-ből. Mondják, hogy az ínyencek a bosszút hidegen fogyasztják. Mások meg, hogy „Szifiliszt, kankót, trippert!” Mármint, lokalizálva a dolgot, a hűtlen nőnek Dr. Fallosz ordítja hárdos gitárdarálásra, az orálisan aktív, fogatlan nők dicséretét zengő négyes orálisan aktív, ámde fogazatilag is kifogástan (egyik) hímtagja. És persze röhögünk, és szinte szívesen volnánk mihamarabbi várományosa a párkapcsolati kiszámolósdinak. Mert bunkónak lenni jó. Vagy ha nem ezt csattintani oda, hát a másik védjegyszerű refrénjüket: Köszönni meg én fogok, a kurva anyád! Lám, változnak az idők. Ady Endre 1912-ben még tíz mondatban mondta ugyanezt, ma már elég hozzá nyolc is. A NeFoGAzZ! érintett munkatársai megnyugtatására közlöm, hogy még lehet néhány jó évük. A híresen nagyfaszú költő sem ebbe halt bele.

4. Cseh Tamás – Rajtammaradt télikabát (1990, Új dalok)

Férfitársaim! Eleve elvetélt ötlet az újjáéledő természettel paralel bioritmusunkra meg a génjeinkbe kódolt tendenciákra fogni, hogy tavasszal legszívesebben egy sűrűn bibelátogató méhecske volnánk. Ha a jobbunkról a Nő újfent primitívnek és könnyű szerrel befolyásolhatónak titulálná a véráramunk vagy-vagy elven működő kétfázisú kapcsolóját, nyugodtan hivatkozzunk erre a dalra. Ennél jobb magyarázattal úgyse bírnánk szolgálni, hogy a kedvenc barlangos testünk miért vágyik tavasszal minduntalan a maga nyolcszoros dózisára. Ahogy Bereményi Géza leírja mindezt, és ahogy Cseh Tamás hangja és briliáns zenéje ingázik az új tápot kapó hevület és a csendes vállvonogatás között, arra Freud doktor is bizonnyal felfigyelne. Biccentene, majd szippantana a kokainos szelencéjéből és a tolla meg sem állna addig tintázni a lapokat, míg az esernyő és a varrógép mintájára a télikabátra valami kasztráció-gyanús elfojtás-féle elmélettel nem állna elő.

5. Prosectura – Szegény ember kézzel nőz (2003, Szegény ember kézzel nőz)

„A kórházak azon osztálya, ahol boncolnak v. kórszövettani vizsgálatokat végeznek” – véleményezi a proszektúrát az Idegen szavak és kifejezések szótára. Ezzel a névvel lehetne csak istenigazából odafenyíteni. Mintha valaki az aktfestéshez a különféle dizájnú ecsetek, a tus és a szénalapú valami mellől a valahogy odakerült szikét választaná „közvetítő elemnek” a valóság utókezelésére. De nem, az Imre Norbert által szövegileg is ellátott Önkéntes Tűzoltó és Lendületzenekar (ahogy magukat nevezik 67,5%-osan bénán) nem ártja magát a szürke hétköznapok megzilálásába. Némi nemű szex jogcímet ad, a Balázs-show úgyis körülkínálja a napi adagot. Hogy az észak-amerikai profi jégkorongliga zenéje intrónak határeset, és hogy a „nem vagyok tini, sem teknőc” sor ellenére sem marasztjuk el a srácokat, nem véletlen és a protestáns élet-etika sem vét, hála a szám punkos egyszálbélűségének. Az ihlet ugyanis aligha vitatható el, ha ilyesmiket hallunk: „Úgy néz ki, hogy ma se kapok trippert, rántottám ma se kolbászos.”

6. Frenk – Vérmix (2005, Szívzörejek)

Eme jelentős feminin vonás-munícióval rendelkező férfiú a Hiperkarma-koncerteken szokott a véghajrában feltűnni. Bérczesi Róbert besaccolta maga és a mikrofonállvány közé a három lépés távolságot, ő meg előindítványozta magát a dobok mögül és Kishercegként Bársonyesőről dalolt érzelemittas hangon (vö. Ganxsta Zolee) „Üljünk be a depresszóba egy melankólára” – javallja a Koktél jegében és cselekszi is nem kevésszer. Már ezért a dalért járna neki a megkülönböztető figyelem és ha az albumán, a Máté Péter felé kacsintó című Szívzörejeken csupán ennek volna még tíz klónja, akkor se minősülhetne luxusnak, hogy megjelent. Azonban a lemez a globalizációkori magyar popzene egyik legizgalmasabb palettaszínesítője. Ez a szám például az elegantos morbiditásával tűnik ki. Amit Máté Péternek nem engedtek bevállalni, Frenk azzal a fárbával jön elő. Érzékletesen ecseteli, ahogy felvágja a mellkasát és a szívét átnyújtja a szeretett, de nem szerető nőnek. Erre jönnek refrénnek ezek a sorok: „Itt a szívem nem disznóláb. Öntsd le borral és köpj rá kólát. Neked adom a lelkem húsát. Harapj bele, vagy szúrj bele rózsát.”

A MÁSODIK HAT: 7.-12. >>